Közel az éjfél, csörren a telefon. A vonal végén Bákonyi Norbert, a világbajnoki ezüstérmes minifoci válogatott második számú kapusa, aki pár nappal a Bakuban rendezett világbajnoki döntő után, Bényei Balázs és Trencsényi János társaságában elegánsan nosztalgiáztak éppen. Rövid bemelegítés után belevágtunk az emlékek felelevenítésébe először Norbival, majd Balázzsal. Jancsi már vallott.
-Norbika!
-Én?
-Így van, hozzád szólnék. Kettőt aludtál, ugye? Kettőt aludtatok a vb ezüst óta?
-Legyen.
-Hogy érzed magad?
-Most?
-Aha.
-Zsibbad a fejem.
Na, akkor zsibbadj vissza egy kicsit a a döntő lefújása utáni pillanatokra, amikor véget ért a mérkőzés. Akkor hogyan érezted magad?
B.N.: -A döntő után? Óriási élmény volt. De amit ott a döntő alatt kaptunk, hogy is mondjam, tele impulzusokkal és nagyon extra élmény volt! Amikor bementem a pályára úgy éreztem magam, mint a kisgyerek a cirkuszban.
Olyan hangulat volt, hogy kirázott a hideg és az, amikor 6000 ember üvölt és szurkol, persze a nagy része ellened, botrányosan komoly volt. A döntő után pedig egy picit nyilván elégedett voltam, mert tényleg óriási élmény volt. Viszont egy nagyon pici csalódottság is volt bennem, hogy 10 perc alatt lerendezték az azeriek a döntőt.
De azt mondom, hogy a 4:2 az teljesen reális eredmény jelenleg. Csak jobb lett volna, hogyha teszem azt, 2:2 is áll az eredményjelzőn és úgy lesz 4:2 a vége. Ám így, hogy eltelt egy kis idő, azt mondom, hogy teljesen reális volt a hazai győzelem. A döntő után az ezüstérmet egyébként megünnepeltük tisztességesen.
Csodálatos érzés felidézni az emlékeket és a pályán érzelmileg számomra az volt a legemelkedettebb pillanat egyértelműen, amikor Szerbia ellen Kövesdi Zsombi berúgta a harmadik büntetőt és a döntőbe jutottunk, jutottál.
Illetve, ha a pályán kívüli dolgokra vissza gondolok, akkor iszonyatosan megható pillanata volt, amikor a döntő előtt mindenki a családtagjától kapott személyes üzenetet. Az nagyon kemény volt, amikor két hete nem vagy otthon, és akkor nekem is például Ágica küldött üzenetet. Meg a többieknek is a kisgyereke, a felesége, szerettei küldtek üzeneteket, bíztató üzeneteket.
Tényleg nagyon megható volt, és szerintem nemcsak nekem, hanem az az egész csapatnak. Úgyhogy talán ez a két pillanat volt olyan számomra, ami az egekig emelt. Extra volt. És nyilván az is extra pillanat volt, amikor megláttalak a kivetítőn, és buzdítottad a csapatot. Ott a hajad azért visszahozott a földre. De köszönjük szépen!
Részedről hogyan tovább?
B.N.: –Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a világbajnokságnak. Köszönöm a bizalmat a vezetőségnek, még hogyha a pályán ezúttal nem is, de a pálya széléről segíthettem a csapatot, akár csak egy apró cselekedettel vagy jószóval. Mindig emlékezni fogok rá. Illetve én nagyon élvezem a minifocit és ha kellek, akkor mindig örömmel jövök.
Mint, ahogy június 14-én lesz az ExtraLiga, ahol 10 csapat mérkőzik meg a nemzetközi kupákban való részvétel jogáért, ahol van szerencsém a UVSE Happy Bandur mezében részt venni. Velük már voltam a télen tornán és örültem a hívásuknak. Tehát a magam részéről mindenképpen „erőltetem” a minifocit ameddig csak lehet!
-Esteleg valami, ami publikus a döntő utáni estéről? Mit énekeltetek?
-Igen, van! Reggelig tartott és világos volt mire hazaértünk! Illetve a No Roxa ájt énekeltük.
-Ne, Norokszájt énekeltetek?
–De! No Roxa áj volt.
Oké! Sziasztok és majd jelentkezem, ha valaha ez elkészül! De nagyon szépen köszönöm!
Természetesen semmi bajunk nincs azzal, hogy a No Roxa ájt énekelték a srácok, hiszen egy ilyen nagyszerű és szó szerint világraszóló eredmény után, mi még csehszlovákul is elénekelnék a Born to be Wild című slágert a Steppenwolf-tól alsónadrágban és sípcsontvédőben Baku főterén. Dekázva!
De zárjuk kellő komolysággal a sorokat. Emeljük kalapunk a Minifoci Szövetség és a válogatott minden tagja előtt. A látható és láthatatlan cselekedetek előtt és természetesen azok előtt is, kik támogatták ezt a csodás történetet. Gratulálunk és jár a nagy taps!
De ne feledjétek! Sikerre és kudarcra csak úgy tekintsetek, mint két rongy csalóra!
Fotók: Minifutball Szövetség / Vaszkó Viktor
