Trencsényi János a minifoci válogatott szövetségi kapitánya vallott az Azerbajdzsánban rendezett világbajnokságon szerzett tapasztalatairól és élményeiről.
„Ne csak pontokat és győzelmeket, hanem élményeket is szerezzetek!”
(Göntér „Hierro” Zsolt)
-Hogy érzed magad, így pár nappal a döntő után?
Trenyó: „A döntő után csalódottságot éreztem, mert ha már eljutottunk odáig, akkor miért ne nyernénk meg a világbajnokságot, gondoltam én.
De most pár nap elteltével az is csoda, hogy eljutottunk odáig és döntőt játszottunk. Úgyhogy, egyáltalán nem bánom már, hogy másodikok lettünk, sőt nagyon örülök neki. Nagyon nagy dolog szerintem. Nem tudom, hogy mikor tudunk idáig eljutni újra. Remélem, hogy minél többször. De nyilván ez nem egyszerű azért. Nagyon sok jó csapat már elvérzett, és a legjobb négybe sem jutott be. Úgyhogy ez számunkra mindenképpen nagyon nagy dolog, így két nappal később.
A két évvel ezelőtti világbajnokságon nem tudtam sajnos személyesen részt venni, viszont online igyekeztem segíteni. Ám a tavalyi Eb-én már ott tudtam lenni és azt mondom, hogy ez a világbajnokság mindenképp erősnek számít. A mezőny egyre erősebb évről évre, egyre több jó csapat van. Egyre több pénzt, időt és energiát öl bele mindenki.
Egyre jobb játékosokkal állnak fel a válogatottak. És már a kis csapatokat sem lehet leírni, hiszen ők is próbálnak minél jobbak lenni évről évre. Úgyhogy egyre kisebb a különbsége a nagy, rutinos és az úgymond újonc, kis csapatok között emiatt is.
Most azt mondom, hogy eredményességben ez volt a maximum. Hogy ezt lehet-e még fokozni? Gondolom, hogy jelen esetben, ha nem az Azerbajdzsánnal meccselünk, vagy ha Azerbajdzsán nem a szervező ország, akkor szorosabb meccset tudtunk volna velük játszani.
Maradt még a csapatban egy szenzációs világbajnoki ezüst után?
Trenyó: Ez jó kérdés! Egy év múlva lesz Európa bajnokság. Az megint egy más versenyszituáció, mert az európai csapatok sokkal kiegyensúlyozottabbak, vagy sokkal hasonlóbb stílust játszanak, mint mondjuk egy afrikai, vagy amerikai csapat.
Kiszámíthatóbb, de pont emiatt nehéz is lesz. Teljesen más, inkább ezt mondom. Még nem tudom, hogy ott mennyire leszünk eredményesek. De mindent megteszünk, hogy jó eredményt érjünk el.
Most jól jött ki a lépés, meccsről meccsről tudtunk fejlődni. Éreztem a csapaton belül is a plusz erőt a kohéziót, amit eddig nem. Ez volt az a plusz, ami mindig átsegített minket a nehezebb helyzeteken. És ez volt az a plusz is, ami elrepített minket a döntőig.
Gondoltad volna, amikor lementél a grundra focizni gyerekként, hogy eddig eljuthatsz?
Trenyó: Nyilván nem. Gyerekként csak próbáltam élvezni, próbáltam focizni. Meg jól érezni magam. Ez volt a legfontosabb.
Szerintem most is ugyanez kell, hogy legyen a gyerekeknek a legfontosabb, hogy szeressék, amit csinálnak. Aztán, hogy mit tudnak kihúzni magukból, az meg rengeteg dolgom múlik. A szerencsén is, a tehetségen is, meg hogy ki veszi észre. Kitartás és akarat, persze az alapdolog. Viszont úgy érzem ezek is már kezdenek kiveszni egy kicsit a fiatalokból.
Sőt, már a grund feeling is kezd sajnos a feledésbe merülni. Ezen kellene még valamit változtatni.
Szóval, erre pláne nem gondoltam se a grundon, se később. Göntér Zsolt volt egyébként, aki annak idején beajánlott, így neki is köszönhetem, hogy most szövetségi kapitány lehetek. Annak idején, beajánlott Nagy Lajosnak, aki a szárnyai alá vett és először játékosa voltam, majd pályaedzőként tevékenykedtem mellette. Szóval, ezek így nagyon nagy dolgok számomra. Meg a fene se gondolta volna, hogy egyszer ebből ez lesz. Az pedig, hogy a futsal karrierem után még a minifociban is megmérettethetem magam, annak nagyon örülök.
Hogyan fogadták otthon a haza érkezésed?
Nagyon hiányoztak már! Féltem, hogy a kislányom már meg se fog ismerni. De most is itt barkáncsolok vele kint. Éppen locsolja magára a vizet, meg a kavicsokat dobálja bele a kannába, meg a vödrökbe. Úgyhogy, hál’ Istennek, újra visszatértem a családi kerékvágásba és nem változott semmi negatív irányba, csak pozitívba. Nagyon örültek, mikor hazajöttem, büszkék voltak ők is, vagyis hát a feleségem. A kislányomnak meg neki adta az érmet.
Mit jelentettek a jelenlévő szurkolók és az otthonról érkező támogatások a csapatnak?
A szurkolók nagyon sokat jelentettek a játékosoknak is, meg az egész stábnak. Az, ahogy mellénk álltak az online térben is, biztattak és szurkoltak, az valami fantasztikus volt és sok erőt adott a csapatnak. Ők is elhitték, hogy a lehetetlen nem létezik. Mint az Adidas reklámban anno. Meg tényleg érezhető volt, hogy ők nagyon támogattak minket. Nyilván van mindig egy-két ember, aki nagyon okos, de a százból öt mondjuk, a többi szerencsére az mind mellettünk volt.
De sajnos azért be kell látni, hogy mi is csak emberek vagyunk. Nyilván azért sportolunk és azért is igyekszünk minél jobb eredményt elérni, hogy minél több embernek örömet és boldogságot szerezzünk. És ezt szerintem most sikerült teljesítenünk. Sajnálom, hogy csak a döntőt adta a tévé, mert abban nem látszott az, hogy mekkora meló volt ebben az eredményben meccsről meccsre, mind a csoportban és az egyeneskieséses szakaszban egyaránt.
Hiszen a csoportmeccseknél is, ha az angoloktól kikapunk, akkor már az utolsó meccstől függetlenül kiestünk. Az pedig hogy döntetlen lett másfél perccel a vége előtt, az lehetőséget adott, hogy az ukránok ellen, ha nyerünk, akkor továbbjuthatunk. De még ott sem volt jó minden eredmény. Úgyhogy végig egy ilyen hajszálon múlott, de az a hajszál mindig mellettünk volt. Ennek is köszönhető hogy világbajnoki döntőt tudtunk játszani. Remélem, hogy nagyon sok ember felfigyelt erre az eredményre.
Természetesen megünnepeltük. Szólt a zene, szólt a „No roxa áj” (Jancsi kedvenc együttese nem ez, hanem a Tankcsapda- szerk.) és nem sok józan tekintet volt. Nyilván mindenki nagyon boldog volt, és mindenki maximálisan elégedett volt ezzel az eredménnyel. Nagyon durva, hogy milyen érzelmeket tud kiváltani az emberekből, akár belőlem, akár a játékosokból, akár a szurkolókból, családtagokból, akik elkísérték a fiúkat.
Nagyon jó volt utána látni az örömet az arcukon. Teltház és számunkra menyország volt ez a világbajnokság Bakuban. És ahogy Göntér Zsoltink is mondta mindig: „Ne csak pontokat és győzelmeket, hanem élményeket is szerezzetek!”.
Köszönöm szépen még egyszer a szövetség és a csapat nevében is a rengeteg támogatást minden szurkolónknak!
